Patiens
Történt egy szer, hogy páciensem azt mesélte az első beszélgetésünk alkalmával, hogy ő – valaki szerint – egy meghatározott pszichés betegséggel küzd, és arra bizony ilyen és ilyen gyógyszert kellene szednie. Azt mondta, hogy természetesen ő utána olvasott az interneten, és nem érzi magát ilyen betegnek. Viszont a problémájától már lassan egy éve rendkívül szenved.
Mint odébb említettem, a saját lelkünkkel való foglalkozás kezdete legtöbbször a szenvedéshez kötődik. Én magam azonban nem tartom a szenvedő embert feltétlenül betegnek. De ettől még ő „páciens”, a szó klasszikus, azaz eredeti jelentésében – ha orvosi értelemben talán még nem is –, hiszen a patiens latin kifejezés szenvedő, tűrő jelentéssel bír. Hogy ez a szenvedés mikor jelent pszichés zavart, arról kultúránként és történelmi koronként rendkívül eltérő volt az álláspont. Ma az orvosok által művelt pszichiátria és a pszichológusok útján végzett lelki segítségnyújtás egyaránt az emberek pszichés szenvedését próbálja enyhíteni. A két szakma közötti markáns különbséget jelenlegi értelmezésemben a gyógyszeres kezelés jelenti. A pszichológus nem gyógyszerekkel próbál segíteni a szenvedőn. Sajnos mégis lehetséges, hogy egy pszichés probléma megoldása aktuálisan vagy akár egész életre szólóan is gyógyszerek nélkül elképzelhetetlen, azaz kizárólag pszichológiai módszerekkel nem megoldható, így pszichiátriai ellátást igényel. Azonban arról is meg vagyok győződve, hogy pusztán gyógyszeres kezeléssel egy szenvedő optimális állapota nem érhető el. Ezekben az esetekben jobbnak látom, ha a két szakma kéz a kézben jár. Mindezek mellett meg kell jegyeznem, hogy az említetteken túl jelenleg nem ismerek más olyan akadémiailag elismert tudományt, amely kifejezetten a pszichés szenvedés enyhítésének kutatására és kezelésére szakosodott volna. Ennek ellenére tiszteletben tartom az emberek azon jogát, hogy attól kérjenek segítséget, akitől csak akarnak és jónak látják. Miattam járhatnak a lelki gyötrelmükkel life coachokhoz, asztrológusokhoz, kineziológusokhoz, jövendőmondókhoz, vagy egyéb sarlatánokhoz, akik tudásuk és gyakorlatuk hiányosságai folytán persze képtelenek lesznek megállapítani, hogy a páciens – a fenti példánál maradva – a betegséghatáron innen vagy túl van. Az a választás, hogy kitől kér segítséget, kihez jár a gyógyulása érdekében, a szenvedők döntése. De kuruzslóknak és lelkileg is zavart embereknek tartom azokat, akik a szenvedéssel visszaélve, képesítés nélkül, olyan feladatokat látnak el, amivel ugyan jól keresnek, de esetleg több bajt okoznak, mint amin segíteni képesek.